Thursday, September 17, 2015

Az ősz, mely szépségével felvidít

Szeretem az őszt a kertben. Egyrészt, mer sok fa ilyenkor hozza a termését, másrészt az évszak színei miatt. A természet ilyenkor ölti magára színpompás ruháját, majd szép lassan le is hullajtja, és a tél beálltával pőrén áll előttünk. Az ősz persze kicsit szomorú is, ha úgy vesszük, az elmúlást is jelképezi. 


A birsalmákat különösen szeretjük és várjuk a beérésüket.  Mindenféle készül a konyhánkban belőle: birsalmaszósz, birsalmaleves alap - ezeket kis dobozokba rakva lefagyasztjuk. De legfőbb büszkeségünk a birsalmasajt, melyet  férjemmel készítünk évek óta. Az érdekes formájú birsalma sajtokat  mogyoró és dió darabkákkal  gazdagítjuk.



A szelíd gesztenye is beérik néhány hét múlva. Amikor megvettük a kertet, tele volt évszázados gesztenyefákkal. Nagy bánatunkra egy betegség miatt a fáink elpusztultak, csak mutatóban maradt egy fa. Állítólag a gesztenyefákat Mátyás király felesége, Beatrice hozta Magyarországra és azóta terjedt el ezen a környéken. Gyönyörűek a szép, csillogó, barna termések, arról nem is beszélve, hogy milyen finomak. Szüretkor a kis kerti kályha tetején szoktuk sütögetni. 



A naspolya látszatra már érett, de valójában majd csak november táján lesz fogyasztható, amikor megcsípi a fagy és megpuhul. Most hallottam egy trükköt egy helyi  gazdától:  a laspolyát (ahogy ő mondta), már most le lehet szüretelni, és szénába rakva pince hidegbe kell eltenni és érlelni. Kipróbáljuk. A naspolyafa alakra is szépséges, virágai fehérek, levelei, nagyok, mint egy csacsifül. Kertünk igazi díszei, szeretek bennük gyönyörködni. 


A mosolygós kis mogyorók is lassan beérnek, feltéve, hogy a mókusok el nem viszik  előlünk. Versenyben vagyunk, hogy ki ér oda előbb. Persze a lyukas, üres mogyorók nem kellenek a mókusoknak, azokat kegyesen meghagyják nekünk. 



A színes bogyójú madárbirsek és a szőlő is most érik.  Szeretek  koszorúkat, díszeket készíteni a termésekből.  Ha hazaviszem és kiteszem a teraszra, még sokáig szépek maradnak és gyönyörködhetek bennük. 


Egy-két hét, és ilyen színpompás lesz a kert.  A nyáron egyforma zöld fák mind más színű ruhát öltenek. Ilyenkor igazán nagy élvezet köztük lenni. Milyen egyszerű és hétköznapi módon tudnak örömöt szerezni, csak észre kell őket venni!