Boldogságkeresés

A kertben ücsörgök.  Nézem a gesztenyefákat, a felhőket, távolban a hegyeket. Ihlető  a csend. Szeretem a száraz gallyak égését kísérő  füst szagot, mely megcsapja az orromat. Életem párja tüzet rakott a kert távoli végében, a füst elmosódottá teszi alakját, ahogy a tűz körül hajladozik. A szél apró, fehér pernyét sodor felém. Semmi nem történik, igazán semmi. Minden olyan nyugodt és harmonikus. Átadom magamat a létezés kellemes érzésének, szeretném ha sokáig tartana ez az állapot, amikor testem és lelkem olyan könnyűnek érzi magát.  

Egy emlék tolul fel a régmúltból. Húsz éves lehettem és nagyon akartam boldog lenni. De mi a boldogság tulajdonképpen és kinek, mi szerez örömöt? Nagyon foglalkoztatott ez a kérdés.  A mindenkori húszévesek naivitásával és merészségével  egy egyetemi előadás közepette fogtam egy üres papírlapot és felírtam rá: Ha kedved van, válaszolj az alábbi kérdésekre név nélkül: 1. Szerinted mi a boldogság? 2. Neked mi szerezte a legnagyobb örömöt az utóbbi időben?  Két részre osztottam a papírt, és elindítottam útjára kérdőívemet a százfős előadóteremben, miközben a professzor előadását  hallgattuk. Mikor az előadás után visszaszereztem a kitöltött kérdőívet és elolvastam a válaszokat,  leginkább azon lepődtem meg, hogy mennyire mást jelent mindenkinek a boldogság és milyen sokféle dolog szerez örömöt az embereknek.

Azóta eltelt sok-sok évtized és a kérdés alapjában véve megválaszolatlan maradt. A legtöbb, amit sikerült megtudnom, hogy a boldogság kis örömök egymásra rakódása térben és időben. Nem foghatjuk meg a lábát, nem mondhatjuk neki: boldogság, most megtaláltalak, nem eresztelek el többé, az enyém vagy! Sajnos nem. Minden nap újra meg kell szerezni  azokat a kis örömöket, amelyek majd visszanézve egy életszakaszra boldogsággá állnak össze. 

Cecilia

Csendes, forró nap sok szépséggel

A reggel jógával indul a teraszon, nagyon korán, amikor még nem süt ide a nap. A növények között a Dunát szemlélve hajladozni csodás napkezdés.  Megpróbálok sok energiát és fényt magamba gyűjteni, érzem hogy mindez mennyire jót tesz testemnek, lelkemnek. 

Kellemesen elfáradva, de felfrissülve ülök le a ház előtti kispadra meginni a reggeli kávét és megenni a müzlimet. Áhítattal szemlélem a kertet, minden csendes, csak a fakopáncs kopácsol. Átgondolom az előttem álló napot. A kezdés csodás volt, remélem, hogy a folytatás is az lesz. 

Meglocsolom a kis fügefát. Aggódva vizsgálom, nehogy kiszáradjon a nagy forróságban. Féltő gonddal nevelgetjük már negyedik éve. A szomszéd azt mondja aggodalomra semmi ok. A füge bibliai fa, azon a vidéken, a Közel-Keleten,  mindig nagy szárazság volt, itt is ki kell, hogy bírja.  Reméljük, hogy igaza lesz. Türelmetlenül várjuk, hogy mikor hoz már termést. 

A  szőlő is szépen érik, igaz ez nem egy nemes fajta, inkább csak dísznek fut fel a drótkerítésen. Az a kis pirosló levélke már az ősz közeledtét jelzi, pedig azt nem várjuk, sőt nagyonis marasztaljuk a nyarat ...

Itt a nagy fák alatt van a leghűvösebb, a rekkenő hőségben is finom, friss szellők  áramlanak, ide menekülök. Készítettem a lepkéknek és egyéb rovaroknak itatót egy lapos cseréptálban, kövekkel kibélelve, amire rászállhatnak és ihatnak. Oda raktam az asztalra, hálásan döngik körül, némelyik még bele is szédül. 

 
A kavicskert igen szárazságtűrőnek mutatkozik. Ezen a helyen, a terasz előtt, semmi sem maradt meg, hiába próbálkoztam a legkülönfélébb növényekkel. Végül utolsó reménységként kavicsokat raktam le és azok közé ültettem ezeket a sziklakerti növényeket. Szinte mind megmaradtak és szaporodnak, azt üzenik, hogy ők jól érzik itt magukat. 

Délután lementünk a Duna partra. A Visegrádi várral szemközti partot szépen rendbe hozták a legutóbbi árvizet követően. Bólyákkal jelölték ki a fürdésre alkalmas partszakaszt.  A víz még a kánikulában is hűs volt, így sokan fürödtek, a gyerekek pancsoltak. Régi szép idők, amikor még gond nélkül lehetett fürödni a folyóvizeinkben, a víz biztonságos és tiszta volt! Ki tudja, talán egyszer megint az lesz, és régi fényükben tündökölnek  a Duna-parti  és Tisza-parti strandok?  

Aztán még betértünk kedvenc cukrászdánkba, az Édeskébe, egy fagyira. A családiasan berendezett udvaron sok játék sorakozott a legkisebb vendégek szórakoztatására. Isteni finoman csinálják a somlói galuskát is. Ennél finomabbat csak a szegedi Virág cukrászda teraszán ettem, anno....

Estefelé beborult, majd jött egy frissítő, trópusi zápor. A növények, állatok és emberek boldogan fogadták. Aztán megint kiderült, és a lemenő nap még egy utolsó széles fénypásztát küldött a Dunára és a Szentendrei sziget csúcsára. Szép augusztusi napunk volt.

Lucy emlékére - Farewell to Lucy

Kis házunk a nagy kerttel a régi, bár a természetben semmi sem állandó, minden állandó változásban van. S mi, emberek és állatok is részei vagyunk e változásnak. 

Kedves Lucy cicánk, életünk társa 16 évig, távozott e földi létből. Nagyon szerette ezt a kertet, boldog volt, ha itt lehetett velünk, akárcsak mi. Siklót, madarat, bogarat fogott és tette le elénk büszkén, ajándékba. Szabadon nyargalászott, fára mászott, elbújt, majd előjött, amikor kedve tartotta. Élményektől eltelve aludta ki aztán csatangolásának fáradalmait. 

Itt, a fák alatt  fogjuk eltemetni hamvait. Szomorú  lesz a kert nélküle.

   

Red current ripening - Érik a ribizli

A mi kertünkben csak az terem meg, ami locsolás, permetezés és metszés nélkül is beérik. Így aztán nálunk minden bio (igaz nem elvből, csak a ridegtartás eredményeként :-)). Most éppen a ribizli ért be. Na nem sok, egy bokorról mintegy negyed kilónyi, de ennek is nagyon örültünk.

 Cukorral és mentalevéllel fogyasztottuk el délutáni frissítőként.  

A parányi vad szamócák is most érnek, tettem belőlük pár szemet a ribizli közé, illatuk és jellegzetes ízük miatt.

A mogyorót is szemügyre vettem, szépen fejlődik, de valami mindig megtámadja, mert lyukas, üres héjakat találok nyár vége felé a bokor alatt. Úgyhogy a mogyoró nálunk dísznövénynek számít.

Virágoznak a szelíd gesztenyék. Különös illatuk belengi az egész környéket.  A méhek is szorgosan le-leszállnak rájuk, készítik a gesztenyemézet. 

Virágzik  a levendula is. Ilyenkor kellene levágni, hogy szép lila színét megőrizze a virág, de nincs szívem hozzá. Csak nyár végén szoktam lemetszeni a fürtöket, aztán szétmorzsolva illatpárnácskákba teszem.  

Folyt.köv.

Pünkösdi kert - The garden at Pentecost - Il giardino a Pentecoste

Virágzik a bazsarózsa. A bimbót nagyon szeretik a hangyák.

A képet kinagyítva az élet egy új dimenziójába látunk bele.

Szeretem ezt a rózsaszínt!

Szépek a virágok a levelek élénk zöld hátteréből kiemelkedve

A kihalt gesztenyefa törzs kerti  szoborként él tovább befuttatva borostyánnal és vadszőlővel.

      

Kilátás a Dunára pünkösdi rózsával

                                                                                                                                                                     

NYÁR A TAVASZBAN - A SUMMER IN THE SPRING

Végre, végre kinn a kertben!  Hogy vágyakoztam ide egész télen. Most egyszerre virágzik a lepkevirágú birsalma, a bódító illatú  mahónia, a júlia borbolya  és kezd virágba borulni kedvencem, a gyöngyvessző is.

A júlia borbolya apró gyöngyökből álló virágainak szépségét csak közelről lehet felfedezni.

Ez volt az első bokor, amit 12 évvel ezelőtt a kertben ültettem  és nem véletlenül: a játszótér, ahol gyerekkorom egy részét töltöttem,  ilyen gyöngyvessző bokrokkal volt szegélyezve. 

A hősszúfürtű aranyeső százával hozza fürtjeit. Kár, hogy mérgező és óvakodni kell  tőle.

Hihetetlen, hogy a naspolyák már  naspolya alakot öltöttek, holott majd csak novemberben érnek meg teljesen.

Az első fűnyírásig gyönyörködtetnek  az apró százszorszépek, aztán szinte teljesen  eltűnnek a következő tavaszig.

A medvehagymával ízesített saláta jól megy a pasta sciuttához, amit gyakran eszünk, ha kinn vagyunk.

Micsoda bánat, hogy a szelíd gesztenyefák megbetegedtek és ki kellett vágni őket. Ezt a százéveset  meghagytuk mementónak. 

A kis ház a fák között már nagyon várta jöttünket.

ÉLŐFA SZALETLI - LIVING GARDEN HOUSE

Ez a csodás élőfa szaletli nem a mi kertünkben van, mégis ideteszem a képeket, abban a reményben hogy hátha egyszer nálunk is lesz.  A lombhullató  agákból font házikó télen  csupasz, és tavasszal kezd kizöldülni.  Nyárra a lombok teljesen befutják a lombsátrat, és ha szépen van nyírva, egy jurta alakját veszi fel. 

This arbor is not in our garden, but I do hope we will have one sometime. It's so wonderful!

Itt látható közelebbről, hogyan van megfonva a sátor.

Szépek és kényelmesek a lomb alatti  faragott padok és az asztal  

Ez a pad részlet is remek. Itt is jól látható a lombsátor szerkezete. Milyen jó lehet ide elbújni a nyári meleg elől.