Amikor még csupaszok az ágak, jól látszik kertünkből az egykori visegrádi királyi palota, mely a XV. században, Mátyás király idejében élte fénykorát. A palotát a török-kor idején lerombolták, és a XVIII. századra szinte
teljesen a föld alá került. A XX. századra elfeledték, és még abban is
kételkedtek, hogy valóban létezett. A palota helyét végül Schulek János a kor híres építésze találta meg, és kezdett el ott ásni 1934 végén.
When the branches are still bare, the ruins of the one-time royal castle can be seen from our garden.
The palace lived its golden age during the reign of king Mathias, in the 15th century. During the Turkish times the palace had been devastated and by the 18th century the ruins went almost complately under earth. By the 20th century the royal building had been forgotten and its existance had been questioned. The excavation of ruins and restoration started in
1934 by the famous architect of the era János Schulek.
A csupasz ágak közül rálátunk a derűs időben kék Dunára.
Through the bare branches we can see the blue Danube.
A gyönyörűséges japán babérsom bokor és a kis faház is érintetlenül élte túl a telet.
Both aucuba japonica bush, and the little loghouse survived winter unharmed.
Szinte hihetetlen, hogy a madárbirs bogyók megőrizték élénk, piros színüket.
It's quite unbelievable, that cotonaster horizontalis berries are still bright red.
A lilás-pirosra színeződött borostyán is élvezi a tavaszi napsütést.
Purplish red hedera also enjoys the spring sunshine.
Nagyon kedvelem az örökzöld, tövises Júlia borbolya bokrot, mely tíz éve alatt hatalmasra nőtt.
I like juliae berberries, the evergreen, spiny bush that became quite large over a decade.
Van aki pusztítja, én telepítem a mohaféléket.
Some people are destroying mosses, I propagate them.
