Wednesday, November 4, 2015

Őszi búcsú a kerttől - Farewell to autumn garden

A november köddel köszöntött ránk a  hegyen lévő telken.  A  fák és a kis ház is misztikus ködbe burkolóztak. Már betakarítottuk az őszi terméseket, még összegereblyézzük a leveleket, téliesítjük a házat és elbúcsúzunk tőle tavaszig.



Ilyenkor talán még jobban szeretem a kertet,  mint nyáron. Minden olyan színessé válik. A nyári zöldekből sárga, barna, piros, rózsaszín lesz, a természet tobzódik a színekben és én nem győzöm csodálni és fényképezni. 



 Amikor  feloszlik a köd,  a  napsugarak beragyogják a kertet. De lentebb még köd ül a tájon és különös látvány tárul elém: a Visegrád vár  és a hegy teteje kiemelkedik a vattacukor szerű ködből. 



 A kivágott, százéves gesztenyefából készült  "ülőgarnitúra" jól bírja a telet és a fagyot. Milyen jó is volt itt ücsörögni a nyári kánikulában a nagy cseresznyefa árnyékában! 




Az összegereblyézett falombbal betakarjuk a frissen ültetett bokrokat és a fagyra érzékeny fügefák gyökereit.


Imádok  a szélfútta, zizegő avarban taposni,
 

 a színes terméseket megcsodálni, 


a tarka leveleket lencsevégre kapni.

  
Búcsúzunk a magányos padtól, ahonnan a Dunán elhaladó hajókat fürkésztük.


Búcsúzunk a Dunától és a szigetcsúcstól.



Búcsúzunk a széljárást jelző pókunktól. 



Kedves Kertünk!
Legyen jó teled, nagy hótakaród!
Nyújts menedéket mókusnak és süninek,
Adjál enni éhes szarvasnak és vaddisznónak.
Viszlát márciusban!