Végre, végre kinn a kertben! Hogy vágyakoztam ide egész télen. Most egyszerre virágzik a lepkevirágú birsalma, a bódító illatú mahónia, a júlia borbolya és kezd virágba borulni kedvencem, a gyöngyvessző is.
A júlia borbolya apró gyöngyökből álló virágainak szépségét csak közelről lehet felfedezni.
Ez volt az első bokor, amit 12 évvel ezelőtt a kertben ültettem és nem véletlenül: a játszótér, ahol gyerekkorom egy részét töltöttem, ilyen gyöngyvessző bokrokkal volt szegélyezve.
A hősszúfürtű aranyeső százával hozza fürtjeit. Kár, hogy mérgező és óvakodni kell tőle.
Hihetetlen, hogy a naspolyák már naspolya alakot öltöttek, holott majd csak novemberben érnek meg teljesen.
Az első fűnyírásig gyönyörködtetnek az apró százszorszépek, aztán szinte teljesen eltűnnek a következő tavaszig.
A medvehagymával ízesített saláta jól megy a pasta sciuttához, amit gyakran eszünk, ha kinn vagyunk.
Micsoda bánat, hogy a szelíd gesztenyefák megbetegedtek és ki kellett vágni őket. Ezt a százéveset meghagytuk mementónak.
A kis ház a fák között már nagyon várta jöttünket.
No comments:
Post a Comment