Wednesday, August 26, 2015

Boldogságkeresés





A kertben ücsörgök.  Nézem a gesztenyefákat, a felhőket, távolban a hegyeket. Ihlető  a csend. Szeretem a száraz gallyak égését kísérő  füst szagot, mely megcsapja az orromat. Életem párja tüzet rakott a kert távoli végében, a füst elmosódottá teszi alakját, ahogy a tűz körül hajladozik. A szél apró, fehér pernyét sodor felém. Semmi nem történik, igazán semmi. Minden olyan nyugodt és harmonikus. Átadom magamat a létezés kellemes érzésének, szeretném ha sokáig tartana ez az állapot, amikor testem és lelkem olyan könnyűnek érzi magát.  


Egy emlék tolul fel a régmúltból. Húsz éves lehettem és nagyon akartam boldog lenni. De mi a boldogság tulajdonképpen és kinek, mi szerez örömöt? Nagyon foglalkoztatott ez a kérdés.  A mindenkori húszévesek naivitásával és merészségével  egy egyetemi előadás közepette fogtam egy üres papírlapot és felírtam rá: Ha kedved van, válaszolj az alábbi kérdésekre név nélkül: 1. Szerinted mi a boldogság? 2. Neked mi szerezte a legnagyobb örömöt az utóbbi időben?  Két részre osztottam a papírt, és elindítottam útjára kérdőívemet a százfős előadóteremben, miközben a professzor előadását  hallgattuk. Mikor az előadás után visszaszereztem a kitöltött kérdőívet és elolvastam a válaszokat,  leginkább azon lepődtem meg, hogy mennyire mást jelent mindenkinek a boldogság és milyen sokféle dolog szerez örömöt az embereknek.


Azóta eltelt sok-sok évtized és a kérdés alapjában véve megválaszolatlan maradt. A legtöbb, amit sikerült megtudnom, hogy a boldogság kis örömök egymásra rakódása térben és időben. Nem foghatjuk meg a lábát, nem mondhatjuk neki: boldogság, most megtaláltalak, nem eresztelek el többé, az enyém vagy! Sajnos nem. Minden nap újra meg kell szerezni  azokat a kis örömöket, amelyek majd visszanézve egy életszakaszra boldogsággá állnak össze. 

Cecilia

No comments:

Post a Comment