A reggel jógával indul a teraszon, nagyon korán, amikor még nem süt ide a nap. A növények között a Dunát szemlélve hajladozni csodás napkezdés. Megpróbálok sok energiát és fényt magamba gyűjteni, érzem hogy mindez mennyire jót tesz testemnek, lelkemnek.
Kellemesen elfáradva, de felfrissülve ülök le a ház előtti kispadra meginni a reggeli kávét és megenni a müzlimet. Áhítattal szemlélem a kertet, minden csendes, csak a fakopáncs kopácsol. Átgondolom az előttem álló napot. A kezdés csodás volt, remélem, hogy a folytatás is az lesz.
Meglocsolom a kis fügefát. Aggódva vizsgálom, nehogy kiszáradjon a nagy forróságban. Féltő gonddal nevelgetjük már negyedik éve. A szomszéd azt mondja aggodalomra semmi ok. A füge bibliai fa, azon a vidéken, a Közel-Keleten, mindig nagy szárazság volt, itt is ki kell, hogy bírja. Reméljük, hogy igaza lesz. Türelmetlenül várjuk, hogy mikor hoz már termést.
A szőlő is szépen érik, igaz ez nem egy nemes fajta, inkább csak dísznek fut fel a drótkerítésen. Az a kis pirosló levélke már az ősz közeledtét jelzi, pedig azt nem várjuk, sőt nagyonis marasztaljuk a nyarat ...
Itt a nagy fák alatt van a leghűvösebb, a rekkenő hőségben is finom, friss szellők áramlanak, ide menekülök. Készítettem a lepkéknek és egyéb rovaroknak itatót egy lapos cseréptálban, kövekkel kibélelve, amire rászállhatnak és ihatnak. Oda raktam az asztalra, hálásan döngik körül, némelyik még bele is szédül.
A kavicskert igen szárazságtűrőnek mutatkozik. Ezen a helyen, a terasz előtt, semmi sem maradt meg, hiába próbálkoztam a legkülönfélébb növényekkel. Végül utolsó reménységként kavicsokat raktam le és azok közé ültettem ezeket a sziklakerti növényeket. Szinte mind megmaradtak és szaporodnak, azt üzenik, hogy ők jól érzik itt magukat.
Délután lementünk a Duna partra. A Visegrádi várral szemközti partot szépen rendbe hozták a legutóbbi árvizet követően. Bólyákkal jelölték ki a fürdésre alkalmas partszakaszt. A víz még a kánikulában is hűs volt, így sokan fürödtek, a gyerekek pancsoltak. Régi szép idők, amikor még gond nélkül lehetett fürödni a folyóvizeinkben, a víz biztonságos és tiszta volt! Ki tudja, talán egyszer megint az lesz, és régi fényükben tündökölnek a Duna-parti és Tisza-parti strandok?
Aztán még betértünk kedvenc cukrászdánkba, az Édeskébe, egy fagyira. A családiasan berendezett udvaron sok játék sorakozott a legkisebb vendégek szórakoztatására. Isteni finoman csinálják a somlói galuskát is. Ennél finomabbat csak a szegedi Virág cukrászda teraszán ettem, anno....
Estefelé beborult, majd jött egy frissítő, trópusi zápor. A növények, állatok és emberek boldogan fogadták. Aztán megint kiderült, és a lemenő nap még egy utolsó széles fénypásztát küldött a Dunára és a Szentendrei sziget csúcsára. Szép augusztusi napunk volt.
Meglocsolom a kis fügefát. Aggódva vizsgálom, nehogy kiszáradjon a nagy forróságban. Féltő gonddal nevelgetjük már negyedik éve. A szomszéd azt mondja aggodalomra semmi ok. A füge bibliai fa, azon a vidéken, a Közel-Keleten, mindig nagy szárazság volt, itt is ki kell, hogy bírja. Reméljük, hogy igaza lesz. Türelmetlenül várjuk, hogy mikor hoz már termést.
A szőlő is szépen érik, igaz ez nem egy nemes fajta, inkább csak dísznek fut fel a drótkerítésen. Az a kis pirosló levélke már az ősz közeledtét jelzi, pedig azt nem várjuk, sőt nagyonis marasztaljuk a nyarat ...
Itt a nagy fák alatt van a leghűvösebb, a rekkenő hőségben is finom, friss szellők áramlanak, ide menekülök. Készítettem a lepkéknek és egyéb rovaroknak itatót egy lapos cseréptálban, kövekkel kibélelve, amire rászállhatnak és ihatnak. Oda raktam az asztalra, hálásan döngik körül, némelyik még bele is szédül.
A kavicskert igen szárazságtűrőnek mutatkozik. Ezen a helyen, a terasz előtt, semmi sem maradt meg, hiába próbálkoztam a legkülönfélébb növényekkel. Végül utolsó reménységként kavicsokat raktam le és azok közé ültettem ezeket a sziklakerti növényeket. Szinte mind megmaradtak és szaporodnak, azt üzenik, hogy ők jól érzik itt magukat.
Délután lementünk a Duna partra. A Visegrádi várral szemközti partot szépen rendbe hozták a legutóbbi árvizet követően. Bólyákkal jelölték ki a fürdésre alkalmas partszakaszt. A víz még a kánikulában is hűs volt, így sokan fürödtek, a gyerekek pancsoltak. Régi szép idők, amikor még gond nélkül lehetett fürödni a folyóvizeinkben, a víz biztonságos és tiszta volt! Ki tudja, talán egyszer megint az lesz, és régi fényükben tündökölnek a Duna-parti és Tisza-parti strandok?
Aztán még betértünk kedvenc cukrászdánkba, az Édeskébe, egy fagyira. A családiasan berendezett udvaron sok játék sorakozott a legkisebb vendégek szórakoztatására. Isteni finoman csinálják a somlói galuskát is. Ennél finomabbat csak a szegedi Virág cukrászda teraszán ettem, anno....
Estefelé beborult, majd jött egy frissítő, trópusi zápor. A növények, állatok és emberek boldogan fogadták. Aztán megint kiderült, és a lemenő nap még egy utolsó széles fénypásztát küldött a Dunára és a Szentendrei sziget csúcsára. Szép augusztusi napunk volt.
No comments:
Post a Comment